Egy őszinte vallomás

Sokan tudjátok rólam, hogy keramikus vagyok. Ez egy csodaszép, de bizony elég nagy fizikai megterhelést is igénylő szakma.
A múlt évben már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy bármennyire is szeretném -izületi problémáim miatt-, nem tudom folytatni a munkám. Sajnos, nem bírja a kezem.
Mikor korongolásnál a fájdalom csal könnyet az ember szemébe, be kell látni ennyi volt, nincs tovább... Elkeserítő érzés!
De engem nem olyan fából faragtak, hogy feladjam!

"Kecske is jól lakjon, káposzta is megmaradjon!"
Ugye ismeritek a mondást? Én is kerestem, kutattam a lehetőségeket.
Szerettem volna továbbra is kerámiával foglalkozni, hisz ez az én igazi világom.
Természetesen a Kreatív Szakkört és a kézműves foglalkozásokat is szívesen csinálom, de a szívem csücske mégiscsak a kerámia! :)
Tehát valami olyat kellett találnom, ami

• kisméretű, fizikailag nem megerőltető elkészíteni,
• kiélhetem benne a kreativitásomat, 
• benne van a lehetőség, hogy mindig valami újat alkothassak,
• és nem utolsó sorban, hasznosíthatom mindazt a szakmai tudást, tapasztalatot, amit hosszú évek alatt szereztem.

Örömmel tudatom, megtaláltam!

Felfedeztem a kerámia ékszerek csodás világát!

 
Rabul ejt és fogva tart!
Egyik ötlet jön a másik után.
Alig várom, hogy valamennyit megvalósíthassam.

Most, ahogy ígértem megmutatom eddigi munkám eredményét.

<<< Katt a képre!