Csillagbölcsi

A minap elmerengve feküdtem a réten, és néztem, hogy bárányfelhők sétálnak az égen. Gondoltam, mily vidám lehet, ha az ember rajtuk mezítláb mehet. Mit mehet! Szökken vagy ugrik, a felhők habjába bújik. Hát hamar ácsoltam egy létrát, s elkezdtem felfelé a sétát. Egész az égig másztam, míg az egyik kis felhő küszöbén nem álltam. Majd a sűrűjébe ugrottam, felpattanva, szaladtam, futottam. Porfelhő maradt csak utánam, ahogy örömömben ugráltam. Hop-hop, egész a széléig szökkentem, majd egy másik bárányfelhőre röppentem. Vidámságom az angyalok is látták, jó kedvükben örömtáncuk járták. Kacarászás lepte be az eget, körülöttem szálldostak a kis angyalgyerekek. Hop-hop, oly magasra ugrottam, hogy néha már a csillagok közt voltam. Mikor kobakom koppant, egy-egy csillagot arrébb is toltam. Ahogy így játszottam, estére a fáradtságtól el is álmosodtam. Leültem hát az egyik felhő peremére, kíváncsian a Földre lenézve. Millió embert ott láttam, s őket nagyon megsajnáltam. Majd az Isten lábához feküdtem, s csendben elszenderültem.
Álmomban a Földön jártam, s minden lélekben boldogságot láttam.

Csigamese

A kicsi csiga egyszer nagyot gondolt. Álmában villámgyors volt.
Felkúszott hát a hegy tetejére, majd onnét lenézett a mélybe.
A csigának az a csodás ötlet jutott az eszébe, hogy csónakkal csobban a csobogó folyó medrébe, és úgy csúszik le a mélybe. Csodás dolog lesz majd, hogy a csónakban csücsül a csoda csiga, csak száguld, s majd mindenki csodálkozva bámul. Látják, hogy a csiga csücsül a csónakban, s majd csillogó szemükbe könnyet csal, csöndben bámulják, a csobogó folyón a csónakkal csúszó csigát.
De aztán elhűlve nézett a csiga a mélybe. Nem is oly csábító, hogy csónakba csücsülve csússzon a csodásan csalogató mélybe. Hisz a medréből kicsapongó folyó a csónakot a sziklának csapja, s a csiga csontját törné, ha volna, sok ezer darabra. Majd a csürhe erdő népe, arról csevegne, hogy a csónakban csücsülő csiga, hogy csapódott a csobogó folyóban a sziklának. Neveznék eztán őt szamárnak vagy birkának, de semmiképp nem csoda csigának, ki lassú csúszás helyett, a csónakban csücsülve, száguldva csobogott le a csodásan csábító mélybe.
Így hát a csiga csalatkozva csúszott tova, mert végezetlen maradt dolga. Mit egyszer megálmodott, hogy a hegy csúcsáról csónakba csücsülve csobog le a folyón.
A mesének tanulsága nem lenne, ha a csiga még mindig a hegyről lefelé menne.
Lássuk be, a lassan csúszó csigában az a csodálatos, hogy hiába csúfolódik rajt minden csélcsap erdei csorda, neki van a legjobb dolga. Mert leghamarabb elérhető az otthona. Így hát ki lassan csúszik, tovább ér, s a csiga az, ki leghamarabb haza ér.

Almamese

Egyik reggel, mikor a Nap bíborban tündökölt a felhők alatt, a fű sűrűjében egy kis kukac haladt. Megállt egy almafa alatt. Úgy gondolta, akad itt egy-két jó falat. A fán volt is alma rogyásig.
- Elélek itt sokáig. ? gondolta a kukac. ? Jól belakom, mire az összes almát befalom.
Hogy a kukac mire készül, megtudták az almák. Ám úgy gondolták, ezt annyiban nem hagyják.
Aladár alma ült a legalsó ágon. A kukac azt mondta: - Rajta magamat mindjárt át is rágom. De Aladár a kaccson nem sokáig lógott, mert gondolt egy nagy dolgot. Az ágról lelökte magát, így a fa alatt menedéket talált. Ám a kukac a fán följebb kúszott, így Boldizsár almához egyre közelebb jutott. Boldizsár alma sem gondolt ki mást a fa tövébe hamarjába alá is szállt. De a kukac nem hagyta annyiban.
- Ezen a fán még megannyi alma van. Ha el is szökik egy vagy kettő, tele lesz még a kukac bendő. Hisz marad a fán alma elég, ha a kukac kitart, egyet nemsoká elér. Cecil alma megijedt. Hogy mit tett? Már sejtitek. Kaccsán egyet fordított, aztán ijedtében ordított. Attól jött ő zavarba, hogy leesett az avarba.
Sünpapa felfigyelt a zajra, hogy hangosan kiáltott az alma.
A kukac pedig tovább csúszott, eztán Dávid alma felé kúszott. Sokáig Dávid alma sem várt, ahogy a többi, ő is úgy járt. Leugrott a földre. Az eséstől, magát egy kissé összetörte. De ült még a fán alma hat, a kukac úgy gondolta, még jól lakhat. Elemér és Frigyes sem volt valami ügyes. Mikor a kukac feléjük haladt, menedéket leltek a fa alatt. Sünpapa pedig örömmel látta, hogy az utat nem hiába járta. A fa alatt mennyi finom falat akad, gyorsan a családjáért szaladt. A kukac most már morgolódva nézett.
- Ez maga lesz a végzet. Mi lesz így az étrend? Itt maradok éhen.
Ekkor Géza és Hedvig is ugrott. De zuhanásuk hosszúra nyúlott. Így hát ketté törve értek le a földre.
A süncsalád ekkor már jól belakott, de azért megették még a két magasról hullt falatot.
A kukac nem tudott szólni.
- Mit fogok így kosztolni? Az éhségtől egy szál bél leszek, ha rögtön egy almát nem eszek.
Közben Irén alma remegve leszakadt. Így találta magát a fa alatt. A süncsaládnak pedig jutott még egy alma falat.
S ha kérditek, hogy az utolsó alma Jolán mit tett? Neki bíz szerencséje lett.
A kukacot meglátva madár szállt a faágra. Az árva féreg így lett étek. Ezzel a mese végére is érek. Jó éjszakát kívánok Néktek.

Dániel a lovag

Mikor e rémes eset megesett, Dániel tán két éves lehetett. Akkor este az anyukáját kereste. De hiába leste, sehol sem lelte. Pedig hát ideje volt kérem, hogy aludni térjen. De az álomhozó kakaó még hiányzott, ezért Dániel anyja után kiáltott.
- Hogy hajtóm álomra a fejem, ha édesanyám nem lelem?
A válasz csak váratott magára, Dániel pedig édesanyjára.
Mikor már sok idő eltelt, Dániel valamit kieszelt. A polcról a mesekönyvet leszórta, és közülük a sárkányost elő kotorta. A képekből ki is derült gyorsan, hogy anyukája hol van. Mert egy királylány minden mesében akad, s ő az, ki a vár tornyában a rab. De a könyvet böngészve látta, hogy a megmentőt mérges sárkány várja. Ebből már Dániel tudta, hogy merre vezet a hős lovag útja. Hogy kié lesz majd az érdem, nem lesz más kérem, mint ő, a hős megmentő. Fegyvert szerez és lovat Dániel lesz a bátor lovag. Átvág hát majd hegyen, völgyön, segít ő a király hölgyön. Legyőzi a vár urát, megmenti az anyukát. Nem volt hát rest, és lusta, a cumit fegyvernek a pelusba dugta. Ám ő is jól tudta, egy lovag nem mehet futva. Hát Rudi kutyáját lónak kinevezte, s eztán zablával vezette. Majd útnak is indult a sárkányos várba, hol édesanyja a torony rabjaként várta. Mivel a mesékben az idő nem függvénye a térnek, hamar átlovagolt hegyet, völgyet, rétet. A sárkány birodalma ezer veszélyt rejtett, ki erre tévedt, semmi jót nem sejtett. Ám Dániel hős lovagként érkezett, így bátorsággal felvértezett. S hogy soká ne barangoljon célt vesztve, mondandóját fennhangon így kezdte.
- Sárkány komám bújj hát elő, ha oly bátor vagy és rettentő.
Persze tudom, hogy szavam most kétségbe vonjátok. Ez lehetetlen mondjátok. Erre csak annyi a felelet, hogy egy mesében minden lehet. Mondom hát néktek, halljátok szavam, ez az eset, így ahogy szólom megesett.
A sárkány a barlangból elő cammogott. De meglepődve szinte szólni sem tudott. Röhögve csupán annyit dadogott.
- Te vagy ki a hatalmas sárkányt legyőzni akarod? Hisz se páncélod, se kardod. Magadat lovagnak tartod?
- Hogy te ki vagy azt én tudom! De ezt a beképzelt szöveget már unom. Magadat tévedésbe hiszed, mert félrevezet öntelt hited. Verést ígérsz egy okos nyúlnak, bátorságod könnyen múlhat. Ha nem ismered ellenfeled, gyengébbnek őt mért nevezed?
A sárkány támadásba lendült, Dániel fordult, perdült. Hogy a tűzokádást megoldja, a cumit a sárkány szájába nyomta. Így a sárkány a tüzet magába fújta, ezzel a bendőjét lángra gyújtva. S mint az erős paprika a tűz égette gyomrát, elszaladt hát, hogy hűsítő vízzel oldja gondját. Dániel így mentette meg az ő királylányát, ki aztán megvetette ágyát. A meséből valóság így lett, az alváshoz már csak egy meleg kakaó kellett. A királylány anyukává alakult, hisz a megoldás ezen alapult. Aztán minden a helyére került, végül Dániel nyugodt álomra szenderült. Álmában lovag volt újból, s merített a fantázia kútból. Ez már egy másik mese kérem, de holnap is itt leszek, remélem.

 A botcsinálta lovag

A5-ös méret, 44 oldal, keményborítós, színes illusztrációkkal.

Azt hiszem méltán mondható, hogy ez a könyv hiánypótlás a magyar mese könyvkiadásban. Visszanyúlva a klasszikus elemekhez, felejthetetlen szórakozást ígér, az egész család részére. A prózai rímekbe szedett sorokból megismerhetjük a szabólegényből lett lovag történetét, aki megmenti a királylányt, az amúgy jóságos sárkánytól

 Gyermekrajz pályázat

 
Plakát: Nagyobb mérethez katt a képre!

 
>>> Részletes pályázati kiírás